Rád gondolok,a sírás fojtogat,
ha behunyom szemem
még látom arcodat,
még hallom hangodat,s érzem illatod,
mintha még mindig itt lennél,
rabod vagyok.
Az emlékek és az álmok,
mintha láncok lennének,
fogva tartanak a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni,
eltépni a kötelet,
s feledni azt,hogy mennyire
Szeretlek!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése